Tegnap este hallottam Bence Ilonától:
Ismeretlen szerző
A sziget.
Volt egyszer egy sziget, ahol emberi érzések éltek.
A gazdagság, a bánat, a tudás, és a szeretet.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Valamennyien előkészítették hát hajójukat, és elindultak, csak szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget végképp elsüllyedt , szeretet segítségért kiáltott.
A gazdagság egy hatalmas luxushajon úszott el mellette.
A szeretett megkérdezte : gazdagság, el tudnál vinni a hajóddal ?
Nem szeretett, nem tudlak elvinni, a hajómon sok ezüstöt, és aranyat viszek, itt már nincs hely a számodra.
Megkérdezte a bánatot:
Bánat kérlek,el tudnál vinni magaddal ?
Nem, szeretett, nem tudlak elvinni, én olyan szomorú vagyok, nekem egyedül kell maradnom.
A vidámság olyan boldog, és elégedett volt, meg sem hallotta a szeretett kérését.
Akkor hirtelen megszólalt egy hang: gyere szeretett, én elviszlek téged.
Aki szólt, az egy öregember volt.
A szeretett olyan boldog volt, hogy elfelejtette megkérdezni az öregembert.
Amikor partot értek, az öregember eltűnt.
A szeretett tudta, hogy sokkal tartozik neki. ezért megkérdezte a tudást:
Tudás, megmondanád ki segített rajtam ?
Az idő volt.
Az idő ?
De miért segített rajtam az idő ?
És a tudás válaszolt:
Mert csak az idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a szeretett.
